kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Bezár a bazár

2013.05.30. 13:13 - Kaley

Hosszas tépelődés után arra jutottam, nincs szükségem többé erre a blogra. Életemnek ez a szakasza lezárult, és én is szeretném lezárni. Hiányozni fog, de ennek így kell lennie. Viszont csodálatos személyemtől nem fosztom meg a kedves olvasóimat, továbbra is fogok blogolni, csak nem itt és nem ilyen formában. 

A bejegyzéseket nem törlöm, az archívumból kikereshető minden régebbi bejegyzés. Tehát olvasnivaló akad majd bőven mindazoknak, akik idetévednek majd néhanapján. 

Búcsúzóul annyit mondanék, hogy legyetek mindig őszinték. A legjobb mindig az egyenes út. Úgy viselkedjetek másokkal, ahogyan ti is elvárnátok, hogy veletek viselkedjenek. Soha ne ítéljetek a külső alapján! És mindig legyen B-tervetek. :)

Üdv,

Kaley.

On est vieux à vingt ans

2013.04.30. 22:28 - Kaley

2013 igencsak bejegyzésszegény év volt eddig, és sajnos el kell keserítselek titeket: valószínűleg az is marad. Legalábbis erősen gondolkozom azon, hogy végleg itt hagyom ezt a blogot, ami lássuk be, nem könnyű. Ez a blog életem egyik fontos részét, időszakát képezi, s nem könnyű lezárni mindezt s csak úgy tovább lépni. Ámde szükséges. Majd meglátjuk, mi lesz.

Időközben azonban 20 éves lettem - ahogy a cím is utal erre, bár egész pontosan annyit tesz: "Öregek vagyunk húsz évesen" és a kedvenc énekesnőm egyik dalában szerepel ez a mondat, méghozzá ebben:

Szóval... betöltöttem a második ikszet, amitől 18 éves korom óta rettegtem, magam sem tudom miért. És nem is olyan szörnyű 20 évesnek lenni,azt leszámítva, hogy a születésnapom ugyanolyan pocsék volt, mint az előző összes többi. A lényeg az, hogy én rohadtul nem érzem magam húsz évesnek, holott már el kéne kezdenem kicsit "felnőni" és "megkomolyodni", ám ez sokkal összetettebb és bonyolultabb folyamat annál, hogy életkorhoz lehessen kötni és elvárni, hogy xy ezután példás felnőtt ember legyen. Hmmm.

Tapogatózok itt a sötétbe még mindig, mert ugyebár mindjárt érettségi (nem, nem félek tőle egy cseppet sem - minden irónia nélkül állítom ezt!) és valamit kezdeni kell magammal. Minél időszerűbb lenne eldöntenem, hogy mihez akarok kezdeni az életemmel, annál kevésbé tudom, mit is akarok. Talán mert néha túl sok mindent akarok egyszerre, máskor meg leginkább semmit sem, hanem csak várnám nyugodtan, ahogy kiforrják magukat a dolgok, de hát a semmiből nem lehet várat építeni.

Na mindegy, nincs kedvem itt lelkizni, ki tudja ki és miért olvasgatja éppen a blogomat... :D

Más említésre méltó dolog nem igazán történt velem, azt leszámítva, hogy rókaszínű lettem (életemben először!) és ugyanolyan kicsapongó jellem vagyok, mint amilyen eddig is voltam. Azt hiszem, ez már nem változik, de lassan már hozzászokok. Az már más kérdés, hogy a környezetem meg épp másképp gondolkodik efelől, de az már az ő problémájuk, nem az enyém :D

Ezenkívül ezerrel dolgozok az Alizée-vel foglalkozó site-omon, folyton csinosítgatom, meg ilyenek. ^^

Ha bármi újdonsággal szolgálhatok, majd jelentkezem! Addig is kövessetek Twitteren, ha hiányoznék, vagy a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Hmchmc

2013.03.30. 20:28 - Kaley

Címkék: blog

Március is egy bejegyzés-szegény hónapként múlt el. Az utóbbi időben nincs sok kedvem írni, ez is ezt mutatja. Igazság szerint olykor-olykor lenne miről, de valahogy már nincs meg bennem az a késztetés, ami megvolt régen. Igen, talán illendő lenne akkor szünetet tartani, vagy bezárni a blogot, de ahányszor ezt megtettem (vagy épp próbáltam megtenni) utána mindig rám tört a vágy, hogy leírjak dolgokat, vagy épp akkor történt valami érdekes, amiről írnom kellett. Nem tudom most megint miért van ez, talán csak a lustaság miatt vagy az is lehet, hogy már kezdek kinőni ebből a blogírós-kélis korszakomból. Ez utóbbit egyébként egyértelműen érzem, csak nehéz továbblépni és változtatni, na meg elfogadni, hogy egy korszak tényleg lezárul hamarosan az életemben. Lassan 20 leszek, és változtatnom kell. Na és tudni kell rólam, hogy elég nehezen alkalmazkodom a változásokhoz, de ha muszáj, akkor muszáj. Majd idővel hozzászokok.

Végezetül… nem ígérem, hogy hamar fogok jelentkezni, de azt sem, hogy végleg befejeztem a blogírást.

A 160 karakter valahogy jobban megy.

Akinek kérdése/kérése/óhaja-sóhaja van, továbbra is megteheti itt és itt.

Most pedig búcsúszik Kéli mára.

Birkák, birkák everywhere

2013.02.28. 02:04 - Kaley

Címkék: háttérhatalom NWO

A legtöbb ember akkor sem képes meglátni, elfogadni az igazságot, ha az történetesen ott van a szeme előtt tisztán, minden manipulációtól és hazugságtól mentesen. Természetesen mindig mi, akik tisztán látunk, leszünk a hülyék, ez kétségtelen.

Persze, mindenki azt hisz el, amit akar, és nem kell mindenre azonnal rávágni, hogy igaz. Kétkedőnek kell lenni. De amire bizonyíték is van, nem is kevés, azon miért nem lehet csak egy percre elgondolkozni? Miért kell rögtön arról hadoválni, hogy jaj biztos összeesküvés-elmélet? Na persze, csak éppen túl sok benne a véletlen egybeesés.

Hoztam két videót, habár ezek egy többrészes sorozat részei. Szerintem azonban elég ez a kettő ahhoz, hogy összeálljon a kép, már ha valaki képes józan ésszel gondolkozni… És akit ez sem győz meg arról, hogy létezik háttérhatalom, annak figyelmébe ajánlanám a következő blogot: [link]

címnélküli

2013.01.24. 22:04 - Kaley

Címkék: személyes

Itt vagyok lassan 20 19 évesen, és még mindig nem tudom, mégis mi a francot kéne kezdenem az életemmel. Annyi mindent csinálnék, rengeteg dolog érdekel, de mégse tudom eldönteni 100%-osan, hogy mi az, amit tényleg szeretnék csinálni. Úgy érzem, bármit csinálnék, semmi nem lenne elég önmagában. Az a gond velem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, aztán a végén egy totális káosz lesz belőle.

Korábban említettem már a fényképezést, a fotográfiát. Nos igen, ez kellőképp érdekel, és szeretném hivatásomnak, de úgy érzem ez sem lenne elég. Márcsak azért sem, mert ebből nem lehet megélni ugyebár, másrészt meg azért, mert ez sem töltené ki teljesen az életemet. Igazából talán semmi sem…

A másik nagy gond talán az, hogy engem főként olyan dolgok érdekelnek, amelyekkel szinte egyáltalán nem tud boldogulni az ember – legalábbis Magyarországon semmiképp sem. Még külföldön is kurva nagy szerencse kell ahhoz, hogy sikeres legyen az ember a szakmájában és megkapja a kellő elismerést is érte. A siker elsődleges kulcsa a tehetség – ezt hisszük, de a mai rohanó, kapitalista világban ez édeskevés. A kulcsszó a pénz. Minden a pénz körül forog, mindent a pénz irányít, mindenhez pénz kell. Ha nincs pénzed (vagy kellő kapcsolataid) nem tudsz boldogulni.

Érdekes, kisgyermekként tökéletesen tudjuk, mik szeretnénk lenni. Orvos, énekes, ügyvéd, tanár, színész, rendőr… És amikor eljön az a pillanat, mikor ténylegesen döntened kell az életed hátralévő részéről, már nem is tudod mit is akarsz pontosan. Én is akartam sok minden lenni, nyomozótól kezdve kvantumfizikusig, de most már fogalmam sincs, mit akarok. Talán a sors iróniája ez…

Keveseknek adatik meg az, hogy biztosan tudják még ekkor is, hogy mit akarnak, mi a céljuk. Talán mert van bennük valami különleges dolog… Legyen az szenvedély, kitartás, egyszóval valami hajtóerő, ami kellően motiválja őket és ezáltal tűzön-vízen keresztül képesek kitartani az elhatározásuk mellett… Igazságszerint irigylem ezeket az embereket, mert belőlem pontosan ez a plusz hiányzik. Makacs vagyok, de nem elég kitartó. Hiába érdekel valami, egy idő után elveszik a motiváció és félbehagyom a dolgokat… Általában. És ez annak a sajnálatos dolognak is köszönhető, hogy mindent akarok, egyszerre.

Azt hittem, fasza kis év lesz ez a 2013, de most már egyre inkább úgy tűnik, hogy inkább úgy kellene jellemeznem, hogy a „nehéz döntések meghozatalának éve”…

Szánalomhegységek

2013.01.10. 21:10 - Kaley

Emberek, akik folyton csak panaszkodnak - MINEK VANNAK?

Őszintén szólva mostanság kezd elegem lenni ezekből az illetőkből. Mindenki csak problémázik, felesleges dolgokon, és nem képesek továbblépni. Folyton az alkalmat lesik, hogy mikor hívhatnák fel magukra a figyelmet megint, vagy épp mikor dicsekedhetnek, ha éppenséggel valami jó dolog történik velük kivételesen. Azokat sem értem, akik a fél életüket a Facebookon élik le, és kb. 20 percenként posztolgatnak ki mindenféle lényegtelen hülyeséget, észre sem véve azt, hogy mindez a kutyát sem érdekli. Ami magánügy, az maradjon is az, nem kell azt a fél világ elé tárni. Szerintem. Főleg, ha utána tud háborogni az illető, amiért rajta csámcsognak az emberek. A másik: ha van egy probléma, akkor meg kell oldani bazdmeg, nem siránkozni rajta egész nap. Ha kiírógatni van ideje az illetőnek az ilyesmit, mégse lehet olyan kurva nagy problémája... Ha posztolgatásra van ideje, akkor arra is legyen, hogy megoldja a problémát és tegyen ellene. Vagy a Facebooktól várják a megoldást? :D

Ezzel kapcsolatban még le kell írnom valamit. Igazából, mindez nem sokat ér, mert azok, akiknek szólna mindez, nem veszik észre magukat, mivel ők a legtökéletesebb lények a világon... De azért leírom.

Szóval: van egy embertípus ezeken a önsajnáló embereken belül. Ezek azok, akik ugyebár sírnak, hogy egyedül vannak, magányosak, senki nem foglalkozik velük, satöbbi satöbbi. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ezt csakis maguknak köszönhetik. Hogy miért? Azért, mert - tapasztalatból mondom, hogy - ugyebár Facebookon élik olykor-olykor a fél életüket. Te hiába keresed a társaságukat, különböző kifogásokkal leráznak. Egy idő után megunod ezeket, aztán a fejedhez vágják, hogy mekkora köcsög vagy, amiért leszarod a másikat. Hívod megint, és ismét nemleges választ kapsz. Akkor ki is a hibás? A másik cuki dolog, amikor valaki lehord minden szarnak, de előtte mikor mindenki megharagudott rá és egyedül volt, akkor mégis jó voltál neki :D Vagy amikor pénz kellett, amikor cigi kellett, amikor segíteni kellett, bármikor. De a végén mindig te vagy a szar.

Tanulság: ne bízz senkiben, és ne áltasd magad olyanokkal, hogy léteznek "igaz barátok", mert kurvára nem. Csak olyanok vannak, akik kihasználnak és néhány kivétel, akik nem érdekből barátkoznak másokkal.

BUÉK 2013

2013.01.03. 20:28 - Kaley

Először is: BUÉK mindenkinek ! :D

Akartam évösszegzőt írni 2012-t illetően, de nem vitt rá a lélek míg 2012-t írtunk. Igazából most már nem is kezdenék hozzá, meg nem is lenne miről írnom.

Úgy érzem, ez a 2013 jó év lesz. Mondhatni, a változások éve, mert ebben az évben tényleg sok minden meg fog változni. Ez egyszerre jó és rossz is egyben. Szeretem a változatosságot (amúgy nem mindig), de az alkalmazkodást kevésbé. Érettségi, továbbtanulás... Nagy döntések. Nem mondhatnám, hogy 100%-osan tudom, hogy mi lesz belőlem, mi akarok lenni, de már kezd körvonalazódni ez elég szépen, és ennyi elég is egyelőre.

Nos, először is nézzük mit ígér a horoszkóp a Kosoknak 2013-ban! :D

"Az Uránusz mindent megújító hatását még mindig a Kosok érzik meg legjobban. Igaz, a változás is neked esik a legkevésbé a nehezedre. Bármilyen újítást, változást tervezel is azonban, ha az a munkádat is érinti, mindenképpen egyeztess a főnökeiddel, vagy a hatóságokkal. A változás a baráti viszonyaidat is erősebben érinti: lesznek, akik eltűnnek az életedből, hogy helyet adhassanak másoknak. A Mars január végéig a barátság házában áll. Nemcsak a baráti kapcsolataiban okozhat ez feszültségeket, és esetleg összetűzéseket, sőt akár szakításokat, hanem megváltoztathatja az önmegvalósítással kapcsolatos elképzeléseidet is. Februárban és márciusban a Mars hatására megszaporodhatnak a lázas állapotok, erősítsd immunrendszeredet! Áprilistól a saját jegyedbe tér uralkodó bolygód, és ezzel együtt az erőd is." - astronet

"Párkapcsolati szempontból talán nem úgy indul az év, ahogyan szeretnéd. A Kosok számára 2013 eleje a kutatás és az önelemzés ideje. Ezek azok a napok, hetek, hónapok (az időintervallum nagyban függ tetőled is), amelyek arról szólnak, hogy felmérd mi az, amit eddig rosszul csináltál. A legfontosabb, hogy tudd és érezd, a vágyaid egyáltalán nem túlzóak, elérhető az a boldog kapcsolat, amire vágysz. Azt kell csak eldöntened, hogy ezt a kapcsolatot a jelenlegi pároddal akarod-e felépíteni, vagy inkább valaki mással." - nlcafe

Nos, ezekben vannak igaz dolgok. Nem is igazán tudnék mit hozzáfűzni ehhez az egészhez, csak talán ennyit: az úgynevezett "barátok" - számomra nem meglepően - mindig csak úgy jönnek-mennek az ember életében, amihez már hozzászoktam, és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget. Nem is baj, ha eltűnik egy-két ember, ami azt illeti.

Pár dolog/terv, amiket szeretnék megvalósítani/elérni 2013-ban :D
- Felvételi: ez ugye egész közeli időpont. Nem sok választás van, de amit biztosra tudok:
Miskolc - Szemere - fotográfus szak // Miskolci Egyetem - BTK - szabad bölcsészet (levelező). Amennyiben ezek nem sikerülnek, akkor is maradok az OKJ-s képzésnél, és talán az informatika világába kellene belekóstolnom, mivel avval is lehet jól keresni, feltéve ha elég komolyan veszi az ember a dolgokat és ért ahhoz, amit csinál. Persze szerencse is kell, de ez a legtöbb dologgal így szokott lenni.
- Érettségi: történelemből 4-est, magyarból 5-öst, matekból háááát 3-ast szeretnék. Ja, és az emelt angolból is jó lenne, ha meglenne a szükséges százalék :D
- Csorgatom a nyálam egy Sony Xperia U pink-re, valamint egy Nikon D3200-ra.
- Szeretnék még rózsaszínesebb lenni, mármint ami a hajamat illeti :D
- Valamilyen csoda folytán jó lenne hozzájutni 20k-hoz február közepéig/végéig, mivel a másik vágyott tárgy Alizée ötödik albumának Collector's Box kiadása. A megszállottja vagyok.
- Kábé 2 éve próbálok megterveztetni magamnak egy tetoválást, remélem idén már elkészül :D Aztán ha sikerül elég pénzt összekaparnom (még nem tudom honnan) akkor meg is valósítom.

(Ha a későbbiekben még eszembe jut valami, leírom :D)

Végezetül pedig egy kis zeneajánló:

Busziszony

2012.12.17. 13:27 - Kaley

Címkék: személyes

Régen a vonatoktól féltem, a buszoktól sosem. De most megfordult a helyzet. Már nem félek a vonatoktól, ezzel ellentétben a buszoktól pedig igen. Szombat óta. Suliba se tudom, hogy fogok elmenni ezek után, mert ma például fel se bírtam kelni, annyira fájt a fejem, aludni se tudok még nyugtatóval se. De valahogy muszáj továbblépni és élni tovább az életet. Most már olyan álomszerűnek tűnik amúgy az egész, de folyton az van előttem, ahogy a kocsi nekivágódik a busznak... Sosem hittem volna, hogy egyszer majd át kell élnem egy ilyen történést.

Azt hinnénk, a nagy dolgok lassan történnek meg, időbe telnek, de nem. Pillanatok alatt megtörténnek az ilyenek. Pillanatok alatt megtörténik egy ilyen baleset is, pillanatok alatt meghal egy ember. Ez is csak pár másodperc műve volt. És igen, ebben a pár másodpercben végigfut az agyadon, hogy basszus, mi van ha neked itt most fakereszt, ha nem látod többé azokat, akiket szeretsz, átértékeled a döntéseidet... Abban a pillanatban az első dolog, ami eszembe jutott, az az volt, hogy mekkora mák, hogy nem kértem meg apámat, hogy kocsival vigyen el, vagy nem épp a barátommal voltam, mert akkor mind ott haltunk volna meg.

Egyébként rászántam magam, és busszal mentem fel a boltba, mert hát meg kell szokni és valahogy le kell küzdeni a félelmet. De alig mertem felszállni, görcsbe volt a gyomrom, szédültem, és minden egyéb.

Utólag megnéztem a tegnapi híradót is neten, hogy most hogy adták elő a történteket, legalább már ebben a verzióban nem "hazudnak" mint a szombati Tényekben...

Dude, I was there, don't try to change the story

2012.12.16. 09:40 - Kaley

Címkék: személyes

A legtöbb ember szereti magát abba hitbe ringatni, hogy bizonyos rossz dolgok velük nem történhetnek meg. Akkor elmondanám: de, megtörténhet. Bármi, bárhol, bármikor. Tegnap olyan történésben volt részem, amelyre én is úgy tekintettem, hogy "na ez velem nem történhet meg". Hát igen nagyot tévedtem. 

Tudjátok, én már vagy két éve biztos, hogy nem nézek tévét, se híradót, se ilyeneket. Miért? Mert tele van hazugságokkal. Aki tegnap este nézte a Tényeket, hallhatta, ahogy bemondják: halálos baleset történt Rudabánya és Ormosbánya között.

Épp a barátom szalagavatójára mentem volna - ezzel a busszal. Aki nézte a híradót, az hallhatta, amint bemondják: "maga alá gyűrte a busz a kocsit". Nos, ilyen kurvára nem történt. Ott voltam, láttam az egészet. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Akármit csinálok azóta, mindig újra és újra eszembe jut az a pár másodperc, mikor láttam, ahogy a kocsi jön (nem éppen lassan), megcsúszik az úton, megpördül és nekiütközik a busznak. Mielőtt bárki téves következtetéseket vonna le ebből az egészből, az alapján amit a híradóban hallott, mindenképp tisztázni kell, hogy a buszsofőr egyértelműen NEM volt hibás. Persze bűnbakot mindig kell keresni, de remélem nem rajta fogják elverni a port. Elég sokan megsérültek, én egy karcolás nélkül megúsztam az egészet, és még most is csodálkozom, hogy lehetett ekkora szerencsém, pedig legelöl ültem. 

A lényeg: amit a híradóban mondanak, amit az újságok leírnak ne vegyétek készpénznek. Ezek csak közlemények, nem tények! Egy ilyen balesetet is képesek kiszínezni, ami elég felháborító dolog, főleg mivel egy ember meg is halt. Aki esetleg nem hallott erről, de kíváncsi a sztorira, ITT elolvashatja (ez nagyrészt hiteles, de azt végképp nem értem, itt miért kell "felelősöket" keresni, mikor egyértelmű, mi történt...)

Ismételt makkerkodás

2012.11.29. 21:01 - Kaley

Címkék: személyes

Rég írtam már, főleg személyes hangvételű bejegyzést. Nos, itt az idő, hogy pótoljam a hiányosságaimat. Most végre van miről írnom: érettségi.

Szóval, tudniillik, én a Jókaiban kezdtem a pedagógia szakot emelt óraszámú angollal, és hogy haszna is legyen ennek, úgy döntöttünk idén ősszel megpróbáljuk az előrehozott érettségit. Mentünk volna mi már hamarabb is, de valamilyen okból kifolyólag eddig nem jött össze (inkább nem részletezném :D).

Augusztus végén volt az osztályozói vizsga, amin ugyebár megkaptuk az utolsó év végi jegyünket, ez mindenkinek ötös lett, örültünk mint majom a farkának. Aztán maradt másfél hónapunk, hogy felkészüljünk az írásbelire, és egy hónap, hogy a szóbelire is. Na már most, tudni kell rólam, hogy hihetetlenül lusta teremtés vagyok, annak ellenére, hogy [szerintem] jó vagyok angolból, főleg ahhoz képest, hogy én a többiekkel ellentétben nem 10 éve tanultam a nyelvet, csak mióta középsuliba kerültem. Így hát nem mondhatnám, hogy túlzásba vittem a tanulást, sőt :D (Anno infó érettségire is csak 2 tételt tanultam meg, de olyan tételt húztam, amiről volt fogalmam legalább :D)

Na de most, hogy túl vagyok a szóbelin is, megvan már a hivatalos eredmény, melyet e posztban szeretnék megosztani :3

Írásbeli pontjaim: 103 / 117 (annak ellenére, hogy szart se tanultam rá, az osztályból nekem lett a legtöbb pontom :D)
Szóbeli pontjaim: 30 / 33 (erre még annyit se tanultam, de meglett! :D)
Összesen: 133 / 150
Százalékban: 88%

(Végeredményben 4 db 4-es és 4 db 5-ös érettségink lett, 8-an voltunk)

Tény, hogy ez az érettségi a Surányiban zajlott, és hát mindenki "kicsit "lenézi ezt a sulit... De amúgy igazából ezek a pontok meg ilyenek nagyon nem iskolafüggőek, hanem a tanár jóindulatán múlnak. Szerencsénk volt, mert kedves és igazságosan osztályozó tanárral volt dolgunk. (Ja, és hozzátenném, hogy lehet nem idejárnak a legokosabb, legjobb eredményekkel rendelkező diákok, itt mégis van legalább _összetartás_ az odajárók között...)

Igazából most már sokkal kevésbé félek a tavasszal esedékes emelt szintű érettségitől, ott végül is már csak az a lényeg, hogy a 60% meglegyen (szóbelivel együtt).

Egyszóval: volt makkerkodás bőven :D