kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Walking with strangers

2010.10.24. 14:34 - Kaley

Címkék: bipoláris borderline

Beszélsz hozzám, mellettem sétálsz, mégis távol vagy. Valahonnan nagyon messziről szól a hangod. Itt állsz előttem, és már 10 perce valami lényegtelen dologról fecsegsz. Kérdően tekintesz rám, és nem értem, mért kellene minden olyan dologhoz hozzáfűznöm valamit, amihez egyáltalán nem kell. Dumálsz itt a semmiről. De nem veszed észre, hogy nem érdekel. Mert leszarom.

Mind idegenek vagytok. Nem ismerlek titeket, és ti sem ismertek engem igazán. Mégis azt hiszitek, ismertek, de tévedtek. Azt hiszitek, tudjátok milyen vagyok, de megint csak tévedtek. Csak azt a lányt ismeritek, aki eljátssza, hogy jó kedve van, aki úgy csinál, mintha érdekelné, amiről beszélsz. Alig tudtok rólam valamit. Azt mondjátok, mellettem álltok, mindig ott lesztek, ha szükségem van rátok. Dehogy vagytok! Mindig egyedül vagyok. Legbelül mindig magában van az ember. Nincs senki, aki olyan lenne, mint én. Nincs senki, aki hasonlítana rám, nincs senki, aki megértene engem. Vagy ha mégis, az is ugyanúgy fél, mint én.

Olyan távolinak és idegennek érzem a világot most. Magamat pedig végtelenül üresnek. Talán sohasem fogok magamra találni. Minden olyan elérhetetlen. A zene csak szól, de nem értem, miről szól. A gondolatoknak, a szavaknak nincs értelmük. Csak betűk. Az álmok, a vágyak messze úsznak; s én csak kergetem őket, mint a kósza pillangókat.

Tegnap még alkottam. Mára összedőlt a kártyavár. Rájöttem, magam vagyok, egyes-egyedül ebben a hatalmas, romló világban. Itt nincs helyem. Mindenki hazudik. Mindenki álarc mögé bújik, senki sem olyannak mutatja magát, amilyen valójában. Nem ismertek engem, és én sem titeket. Egyikőtök sem ismer engem. Nem is fogtok megismerni. Felszínesek vagytok, képmutatóak és kétszínűek. Én is csak azt az arcomat fogom mutatni ezentúl, amit szeretném, hogy lássatok. Se többet, se kevesebbet. De soha többé nem fogok annyit adni magamból, mint eddig. Többé nem fogtok megsebezni.

És most zárul be végleg az ajtó. Mert mind idegenek vagytok.

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr834693686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.