kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Te miben különbözöl?

2010.10.27. 15:05 - Kaley

Linda Evanstől idéznék.

 "Tükröt tart eléd minden ember, aki az utadba kerül. Semmit nem old meg, ha bírálattal illetsz valakit, mert az csak elgyengít téged. A másokra való reagálásunk mintegy tükröt tart elénk, és visszatükröződik ebben, hogy a saját személyiségünkben mit kedvelünk, és mit nem. Az ítélkezés meg a bírálat valósággal gyilkos hatást kelt.
 
Ha az életet a fekete és a fehér, az igaz és a hamis fogalmaiban gondolkodva fogjuk fel, akkor minden helyzetről jókat és rosszakat megkülönböztetve alkotunk képet. Szükségünk van a véleményekre, ez nem idegen az embertől, csakhogy az ítélet már több, mint puszta vélemény.
"

Véleményt nyilvánítani és ítélkezni két különböző dolog. Nem idegen dolog, valóban nem az, azonban a végső döntés a mi kezünkben van. De ha példának vesszük akár a kinézetet, vagy bármi más dolgot, az is csak önmagunkra tartozik. Én nem szoktam mások véleményét kérdezni, mert nem érdekel. Innentől kezdve nem. Törődjön mindenki saját magával - de ezt százszor is leírhatnám, nem jut el senkinek sem az agyáig. De ez már nem az én problémám. :)

Nem értelek titeket. Azt hiszitek, csak azért, mert beszóltok formon vagy elmondjátok azt, mit gondoltok - holott nem kérdezte senki, és engem sem érdekel - akkor én változtatni fogok akár a külsőmön vagy bármi máson? Nem fogok előttetek meghajolni. Így nézek ki. Ennyi. Tegyétek túl magatokat ezen. Azt hiszitek, ha mindenféle jelzővel illettek, akkor végleg összetiporjátok az önbizalmamat? Tévedés. Ami nincs, azt nem lehet elpusztítani. Ami keveset pedig felépítek, azt nem ilyen tróger névtelen senkik fogják eltiporni.
 
Ahogy fent is olvashatjátok: semmit nem old meg, ha ítélkeztek. Csak magatokat igazoljátok. Saját magatokat járatjátok le. Nem engem. Magatokról állítotok ki szegénységi bizonyítványt. Nem rólam. Nem ismertek. Nem is fogtok. Attól, hogy valaki lát néha, vagy köszönőviszonyban vagyunk, vagy csak képet lát rólam vagy tud rólam vagy a családomról egy-két dolgot, az még nem jelenti azt, hogy ismer is.

 
Miért nem lehet egyszerűen úgy elfogadni a másikat, ahogy van? Aki nem képes elfogadni embertársát - legyen az kinézet miatt, viselkedése vagy szokásai miatt - az nem képes szeretni sem. Annak nincs, és nem is lesz legjobb "barátja", sem szerelme. Mert a szeretet alapja is az, hogy elfogadjuk a másikat úgy, ahogy van, hibáival együtt.

 
És gondoljátok végig magatokban: ti miben különböztök? Ti miért vagytok mások? Legbelül mind-mind ítélkeztek! Mindenki másban meglátjátok a hibát, a legapróbbat is, csak magatokban nem! És azt állítjátok, ti nem ítélkeztek... Csak tegye fel mindenki magában a kérdést... Miben különböztök?

 "Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Hogy mondhatod felebarátodnak: Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből!" (Lk. 6, 41-42)

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr684693734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.