kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Inspiráció, lustaság és a kívülállók

2011.06.06. 22:25 - Kaley

Címkék: depi

Miért van az, hogy a legcsapnivalóbb hangulataimban jön rám az alkothatnék, és miért ilyenkor érzem magamban a legtöbb inspirációt? Pl. legszívesebben most rajzolnék, pedig hónapok óta elő se vettem a mappámat. 

Odakint esik és háborog az ég. Félek a viharoktól, a dörgéstől, a villámlástól, most mégis olyan megnyugtató. Talán mert legbelül a lelkemben is egy ádáz vihar dúl. Szar kedvem van, mégis rengeteg ötletem van, de se kedvem, se energiám belekezdeni bármibe is - legalábbis most azonnal semmiképp. Talán holnap. Most túl lusta és fáradt vagyok. Ilyenkor könnyebb álmodozni, hisz egyfajta vigasz, egy menekülési útvonal ez a lehangoltság elől. Ilyenkor már nem igazán számít, mik azok a dolgok, amik elérhetőek, és mik azok, amik nem. Ha már a valóság nem tesz olyan boldoggá, amilyenné szeretném, akkor legalább a képzeletemben hadd éljem át. A világ legboldogabb embere is mert nagyot álmodni - akkor én miért ne merjek? Ezzel önmagában véve még semmi probléma nem lenne. A gond ott kezdődik, hogy ez a dolog csak részben múlik rajtam. Én hiába akarok valamit, ha a másik nem. És hiába próbálnék az ettől független terveimre összpontosítani, az se megy. Mert valaki folyton az utamba áll. Már baromira elegem van ebből. 
Hiába van ihletem, ezernyi ötletem, ehitetik velem, hogy az sose lesz jó, és én magam se. Egy csomó ember visszahúz. Elegem van ebből is. A lustaságomból is. Hm. Ahelyett, hogy infó tételeket tanulnék folyton elszöszölök valamivel és nem haladok. De legalább az elsőt már nagyjából tudom. Végülis, az is több, mint a semmi, és még van egy hetem. (y)

Ami még idegesít: folyton meg akar mindenki változtatni. De én nem akarok változni. Legalábbis nem olyan irányba, ahogyan ők szeretnék. Ne akarjanak engem az önmaguk képére formálni, mert soha de soha a büdös életbe nem leszek olyan mint ők. Soha. Undorodom tőlük egytől egyig. (Környezetemben élők 95%-a) Nem hinném, hogy kevesebbet érnék, mint ők. Sőt. Többre lennék képes. És egy nap rá fognak jönni, egy nap be fogom bizonyítani. Ha túl leszek ezen a mélyponton, ha megszabadulok az összes zavaró tényezőtől, meg fogom mutatni nekik. 

Talán sosem leszek boldog. Talán sosem fogok elérni semmit így. Talán sosem valósulnak meg az álmaim. Talán én magam sem fogok megvalósulni. Talán nincs jövőm. Talán én sem létezek... vagy nem fogok. Talán... 

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr854693846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.