kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Helyzetek

2012.05.09. 16:04 - Kaley

Tudjátok, vannak helyzetek, mikor úgy a képébe vágnád valakinek a véleményed vagy leütnéd, de ezt mégsem szabad megtenni, ha pedig nem teszed, talán életed végéig bánni fogod...

(...ez így tök ironikus kezdet, nemde? :D)

De mi van akkor, ha már százszor megmondtad valakinek a frankót, de mégsem nyugszik, és pár atyai pofon sem segítene rajta, ha egyszer szivacsból van az agya?

Mi van akkor, ha a szép szó sem segít, az írott szó sem váltja meg, és az erőszak (pl. leütöd egyszerűen) sem megoldás? Hm, az élet nagy kérdései. Ezekre sosem fogom megkapni a választ.

Ha újra felháborodnék, csak még jobban adnám a lovat az ilyen alá, de tulajdonképpen, be kell valljam, hogy 2 év után megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Folyton előkerült ugyanaz a személy és ugyanaz a probléma az életemben, mindig olyankor, mikor már azt hittem, lezárult. Hát tévedtem.

Igazából csak nem tanultam meg kezelni, de idővel sikerült. Most már elmondhatom magamról azt, hogy nem tud oly mértékben izgatni a dolog, hogy vegyem a fáradtságot és feloldjak pár tiltást Facebookon és elkezdjem kiönteni a lelkem egy-két személynek. Mert minek? Látom, hogy magát idegesíti, látom, hogy magának keresi a problémát tehát magának generál negatív energiákat, és nem nekem. Lehet, rossz dolog a káröröm, de most kiélvezem kicsit. Egy problémától megszabdultam véglegesen, mert már nem nyom belülről, nem keresem magamban a hibát, és így sokkal jobb. Örülök ennek.

Voltak dolgok, amik gátoltak, és még most is akadályoznak a céljaim elérésében, de igenis le fogom őket küzdeni, és igenis el fogom érni az álmaimat. Nem, még nem találtam meg végérvényesen önmagam, de nem is biztos, hogy meg fogom. Az ember személyisége folyton változik, mégha csak kisebb-nagyobb mértékben is. Lehet, sokak szemében én vagyok a rossz, de tudjátok mit? Leszarom. Sok mindenkire utalhatnék most, mert rengeteg emberben csalódtam, de mellettem még mindig itt van egy olyan társ, amilyen nektek sosem lesz. És ha visszagondolok, meg kell köszönnöm a sok rosszat is, nemcsak a jót. Mert én legalább képes vagyok a változásra, a megbocsátásra, és az álmaim megvalósítására ezáltal.

Mostanság párszor elbizonytalanodtam, és nem mindig tiszta előttem a cél. Félek leírni a terveimet, mert ha elkiabálom, akkor általában nem is alakul úgy, ahogy kellene. Néha elhalványodik ez a dolog, de belül tudom, hogy meg fogom csinálni, mert képes vagyok rá. Tudom, milyen vagyok, és mire vagyok képes.

Tisztában vagyok magammal. Sokan viszont nincsenek tisztában a saját felelőségükkel. A kimondott szavaknak értékük van. Talán észre sem veszed, de egyetlen szóval is megbánthatod annyira a másikat, hogy az összes álma a porba hullhat. Tök mindegy milyen apró kis dologról van is szó. Talán észre sem veszed, hogy rosszindulatú vagy. Talán nem is kell rosszindulatúnak lenned. Van, aki erőt tud meríteni ebből is, de van, aki nem. Nekem sikerült. Nem szabad feladni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr934693922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.