kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Hajnali elmélkedés

2012.05.20. 03:37 - Kaley

Lassan hajnalodik, de sehogy sem jön álom a szememre. Üdv álmatlanság, hidd el, nem hiányoztál.

(Ez egy hosszú bejegyzés lesz :D)

Általában elalvás előtt jutnak eszembe a legjobb ötletek, bár másnap nem mindig tűnnek olyan jónak. Szeretem átlátni a világot, és szeretném minél jobban megismerni azt. (Már amennyire meg lehet a hazugságok hálójában.) Sokszor megfigyelőnek érzem magam. Engem nem a hétköznapi dolgok érdekelnek, sokkal inkább szeretnék minden apró részletbe belelátni. - Egyik ismerősöm is így jellemzett, és ez pont így igaz is.

Nos, hagyjuk is ezt, lássuk, mi sül ki az elmélkedésemből.

Ha történik valami, az emberek szeretnek következtetést levonni belőle, ok-okozati összefüggést keresni. Ezt a szociálpszichológia attribúciónak, vagyis tulajdonításnak nevezi. Ha jobban belegondolunk, ez ott van a mindennapjainkban. Történik valami, és keresed rá a magyarázatot. Ami nem biztos, hogy igaz is, mivel ezek a magyarázatok sokszor előítéleteken alapulnak.

Előítélet. Erről hosszan lehetne írni, de bővebben majd egy másik bejegyzésben fogok. Az előítélet egy negatív attitűd, mely sokszor téves vagy nem teljes információkon vagy általánosításokon alapul. Az előítélet sokszor meghatározza az ember viselkedését is. Ha a saját gondolkodásodban előítélettel kezelt csoport egy tagja hibát vét el, akkor hajlamos leszel azt az előítéleted igazolásaként kezelni. Pl. ha látod, hogy valaki nem tartja be a közlekedési szabályokat. Tegyük fel, személygépkocsikról van szó. Látod, hogy szőke nő vezeti. Ezután kész az ítélet: a szőke nők nem tudnak vezetni. Vagy bármi más, megannyi példát lehetne hozni.

Mindig ahhoz az elvhez tartottam magam, hogy nem szabad külsőre ítélni, bár mégis ez adja meg az első benyomást. Sokan erre hozzák fel a klasszikus vicsorgó kutya példáját, miszerint: hiába vicsorog, nem vagyok előítéletes, ezért megsimogatom, mire az leharapja a kezemet. Jó, egy kutyánál azért számíthat is rá az ember. :D Bár ilyen szempontból az előítélet lehet egyfajta védekező mechanizmus is. Mindenesetre, előbb ismerjük meg a másikat és utána ítélkezzünk.

Szerintem sok ember van úgy, hogy próbál magyarázatot találni dolgokra, a másik viselkedésére, de a valódi okokat megismerni már kevésbé hajlandóak. Saját tapasztalatból tudom, hogy sokan elfelejtik, hogy minden éremnek két oldala van.

Van egy konfliktushelyzet, összeveszel valakivel. Ezután elsorolod az ismerőseidnek a problémát, és természetesen támogatást vársz, amit sok esetben meg is kap az ember. Na igen, de ők csak a te nézőpontodat ismerik. Mi van a másik féllel? Mi van, ha mégse neked van igazad? Ha nem ismered mind a két oldal érveit, nézőpontjait, nem tudsz igazságosan ítélni. Oké, hogy védenek a barátaid, de van, hogy az ember túlzásokba esik. Van, hogy észre sem veszed, ha manipulálnak. Van, hogy észre sem veszed, mennyire megbántod a másikat, és még csak lehetőséget sem adsz neki, hogy elmondja a saját érzéseit, érveit, esetleges mentségeit.

Gond az, ha valaki képtelen kezelni egy konfliktust, pedig ennek jó pár módja van. (Inkább ezt most nem fejtem ki, erre is külön bejegyzést kell majd szánnom :D)

Hmm… szívesen írnék még, de már így is elég hosszú lesz ez a post (Wordben egy oldal eddig :D), szóval mára ennyi :D 

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr284699690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.