kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Az érdeklődésről

2012.05.28. 18:13 - Kaley

Címkék: bipoláris

A helyzet az, hogy igazából semmibe nem merek belefogni, mert félek, akkor kitör rajtam a hipománia, vagy valami ahhoz hasonló dolog, ami káros az egészséges életvitelre. Viszont nem merek nem hipomániás sem lenni, mert ha nem vagyok az, akkor csak depressziós lehetek, ami szintén káros a létezésemre.

Így nem marad túl sok választási lehetőségem. Maradna a dögunalom, ami egyesek szerint a "normál" állapot, csak épp nem nálam, mert gyűlölök unatkozni. Az a baj velem, hogy rengeteg dolog érdekel, mégsem tud kellően és tartós ideig lekötni semmi sem, és nem tudom megtalálni az arany középutat.

Ami az érdeklődést illeti: szerintem jó dolog is, meg nem is. Ha olyan dologgal kerülök szembe, ami érdekel egy kicsit is, akkor jó, viszont ha nem érdekel vagy meg kell tanulni akkor meg rossz.

Ami a tanulást illeti: számomra nem is létezik igazán, de olykor kínszenvedés is tud lenni. Ha érdekel valami, akkor egyszerűen nem kell tanulni, olyan az agyam mint egy szivacs. De ha nem érdekel, akkor képtelen vagyok foglalkozni vele, nem tudom megtanulni, csak felidegesít és mindent megteszek azért, hogy bármi mással foglalkozhassak, csak épp azzal ne.

Sokan azt mondják, hogy pl. a történelem meg az irodalom ilyen seggelős tantárgy, amit csak magolva lehet megtanulni. Ezzel én nem értek egyet. Mellesleg sose voltam képes bemagolni semmit sem. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy értek valamit és látom az ok-okozati összefüggéseket, vagy nem. Így van ez a történelemmel is. Az irodalom pl. már kicsit bonyolultabb, az egyszerűen csak érdekel, fogékony vagyok rá, így meg tudom jegyezni. Ugyanez vonatkozik pl. a földrajzra, de ezeken az órákon az anyag 70-80%-át meg is jegyzem, otthon meg nem kell vele foglalkozni, bár amúgy se hiszem, hogy foglalkoznék. Ami a nyelveket illeti, azok mindig mentek, no meg azok logikusak. (Nekem az nem fér a fejemben, mikor valaki tíz év nyelvtanulás után se képes különbséget tenni pl.a Past Simple meg a Past Perfect között meg ilyen cukiságok még :D) A matek már megint más tészta, nem mindig látom benne a logikát, na meg ha kimaradok egy-két órán, utána nem mindig sikerül megtalálnom a fonalat, s onnantól kezdve már nem is érdekel. (Így jártam a számtani sorozatokkal is, az elején ott voltam, utána hiányoztam, azóta meg totál sötétség, mert egyszerűen már nem érdekel :D) Épp ezért vagyok újabban csak közepes matekból, eléggé ingadozó a teljesítményem, na meg új tanárunk van, még szokni kell a stílusát.

Egyszóval: vagy tudok mindent tanulás nélkül, vagy szenvedek, míg pár dolgot megtanulok a dolgozatírás idejére legalább, de mindenesetre az érdeklődés megléte igencsak nagy segítség esetemben. Ez is kétpólusú dolog, ez a kettősség azt hiszem jellemző az egész bipoláris létre, de hát ez van ezt kell szeretni :D

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr104693945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.