kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

A szinuszgörbe alján és tetején

2012.06.03. 02:05 - Kaley

Címkék: bipoláris

Habár megvannak az előnyei is a bipoláris létnek, most azt kell mondjam, gyűlölöm. Utálom, mikor csak úgy vált egyet a hangulatom a semmitől, és újra egy sötét gödör alján találom magam, leírhatatlan mélységekben. Próbálnék kimászni onnan, de nem tudok, mert a depi tíz karommal húz vissza, nem ereszt, és egyre csak mélyebbre ránt. Most épp szenvedek itt a szinuszgörbe alján.

A héten nagyon változékony volt a hangulatom. El is kezdtem írni egy hangulatnaplót, hogy így könnyebben számon tudjam tartani a tüneteimet. Így pl. kedden és szerdán nagyrészt euforikus hangulatban töltöttem a napomat, csütörtök-péntek sokkal ingadozóbb volt, a szombat meg egyenesen kínszenvedés. Voltam felszabadult, voltam jókedvű, voltam ingerlékeny, voltam túlzottan motivált, voltam sírógörcs közeli állapotban, és most meg megint itt vagyok ilyen nyomorultul. Ilyenkor kívánom azt, bár tömnének engem is lítiummal időnként, és nem lennének ezek a depis időszakok. Jobban szeretem a mániás állapotot, mint ezt.

De igazából megfogadtam, hogy inkább szenvedek, mintsem gyógyszerekkel kísérletezzenek rajtam. Sokat olvastam erről az interneten, és nem egy olyan sztorit láttam, ahol a gyógyszerekkel még inkább tönkretették egy-egy bipoláris életét. Szóval amíg nem muszáj, amíg nem az életem múlik rajta, addig semmi esélyt nem látok arra, hogy visszamenjek a pszichiáterhez. (Az is csak addig látott, míg megállapította, hogy bipoláris vagyok) A pszichiáterek veszélyesek, én meg inkább óvakodok tőlük. Most kurva szar, ilyenkor eszeveszettül tudnék kapaszkodni bárminemű segítségbe.

Folyton csak gyűlnek a cseppek, összejönnek a dolgok, méghozzá olyan hirtelen, hogy nincs is időm felfogni mi is történik velem. Inkább elfojtom, mégha tudom is: hosszútávon rosszabb lesz így.

Egyedül csak az a tudat vigasztal ezekben a depis időszakokban, hogy tudom: egyszer úgyis elmúlik. És úgy várom ezt a pillanatot, mikor végre elmúlik, mint koldus egy falat kenyeret... De nem mindig sikerül erre a tudatra összpontosítanom, főleg, mikor tényleg nagyon-nagyon lehúz. Van, mikor el sem tudom képzelni, hogy bármi is lehet jobb ezek után. Rengetegszer éreztem már ezt. Sajnos ez a hülye depis időszak mindig tovább tart, mint a mániás szakasz. És most semmi konkrét dolog nincs, ami felhúzhatna innen, szóval várom a csodát, hogy majd magától elmúlik és jobb lesz minden...

Update: Utólag megcímkéztem bár régi blogbejegyzésemet, a könnyebb áttekinthetőség érdekében, és az újakon is próbálom majd alkalmazni :) Na úgy érzem, kezdek már kijönni ebből a depiből, de az ingerlékenységem megint extravagáns mértékeket kezd ölteni... (12:08)

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr914693924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algamonx 2012.10.17. 22:07:34

Én is bipoláris vagyok, most már kifelé a gödörből. Meg tudlak érteni pontosan. Nekem a gyógyszer segített most, túl vagyok egy pszichiáter-váltáson, és a negyedik gyógyszer kezdett kihúzni a mocsárból, a depi legaljáról.