kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Álomnapló

2012.06.05. 18:49 - Kaley

Életem során először úgy döntöttem, hogy az éji látomásaimnak szánok egy bejegyzést. Ritka az, ha emlékszem az álmaimra, és ha emlékszem, az mindig valami erőteljes álom, mint például az is, amit most megosztani készülök veletek. Elég mély nyomot hagyott bennem. A cica nem igazán bízik bennem újabban, holott okot sem adtam rá neki sose, amúgy meg messze van most, így meg valamilyen szinten jogos a félelme. Ez az egész amúgy eléggé frusztrált engem, és ez a probléma most már az álmaimban is megjelent. A másik dolog, ami most előjött, egy réges-régi konfliktus. Engem nem maga a konfliktus idegesít, hanem az, hogy a másik fél nem képes lezárni azt. Na mindegy.

Le is írom mi történt.

A régi sulim környékén sétáltam, eléggé borús volt az idő és fújt a szél. Mikor kijöttem, bemutattak nekem egy hapsit, talán épp a cica, de érdekes módon nem láttam az arcát, mert elindult és háttal volt nekem végig. Annyit tudtam, hogy Ian a neve (Gondolom a tegnapi képnézegetés hatása Ian Somerhalderről Facebookon xd). De engem nem érdekelt, eljöttem onnan. Meg akartam keresni a cicát, mert időközben ő is eltűnt. Hazamentem és megálltam a házunk előtt. Már este volt és sötét volt minden, csak az utcai lámpák világítottak. A cica kijött és veszekedtünk. Valahogy kiderült, hogy az övé lett a ház és én nem lakhatok ott. Mindenki mást beengedett, tesómékat is, csak engem nem. Aztán elkezdett havazni, és az utca többi részén is tiszta hó lett minden. Én elkezdtem sírni, és nem bírtam felállni a földről. Elindultam a hóban négykézláb, totál meg voltam zavarodva. Kerestem valamit, de én se tudom mit. Aztán ahogy elhaladtam mamámék háza előtt, kijött mama meg anyám, de csak álltak egymás mellett, egy szót sem szóltak, mosolyogtak. Anyámnál volt egy tojástartó meg egy kanál, és elvettem tőle egy tojást meg a kanalat és azzal szórakoztam, hogy a sárgáját a kanálon akartam tartani és tettem rá havat. Aztán meg előjött nálam egy kényszercselekedet, méghozzá az, hogy valamiért nekem a kocsmába kellett mennem. (Talán sörért, pedig azt nem is szeretem :D) Ezt mondogattam magamnak, hogy a kocsmába kell mennem, pedig nem is abba az irányba fetrengtem a hóban :D Elindultam a kocsma felé, és közbe meg azt hallucináltam, hogy Jack Daniel's-ek vannak előttem a hóban és gyűjtögetem az üvegeket (amik amúgy tele voltak :D). Ezután elsötétült minden.
Mikor magamhoz tértem, megint előjött az euforikus hangulatom, pedig éreztem, hogy egy csomó Xanaxot tömtek belém. Mikor jobban körülnéztem, láttam, hogy egy kórház-féleségben vagyok, pontosabban egy elmegyógyintézet volt az. Mellettem állt egy ápoló, de nem szólt semmit, én meg jókedvű voltam meg nyugodt viszonylag. Ahogy ott álltam a folyosón, láttam, hogy behoznak egy lányt. Ketten alig bírták lefogni, ordított és sírt. Mondták, hogy azért hozták be, mert valami súlyos skizofrén betegsége volt, meg súlyos üldözési mániája. És ez az üldözési mánia pont miattam alakult ki nála. :D Ismertem őt, meg ő is engem, és ennek valóságalapja is van sajnos. (Fogalmazzunk úgy, nem vagyunk túl jóban, nem is szoktam beszélni se vele amúgy.) Szóval miattam került be, és a sors iróniája volt, hogy egy szobába kerültünk. Ő csak ült az ágyán a sarokban és sírt halkan, én meg mikor jókedvem volt folyton azt hallucináltam, hogy a cica ott van velem és boldogok vagyunk. De senki nem volt ott. Sem velem, sem ővele. Csak ketten voltunk.


Amúgy reggel mikor felébredtem egy pillanatig komolyan meg voltam rémülve, hogy mi van ha nem is csak álmodtam, de szerencsére ez nem a valóság. Félelmetes belegondolni... Mindenesetre legalább tudom hova tenni ezt az álmot, tudok vele mit kezdeni, tudom nagyjából mit akar jelenteni.

Na ennyi lenne mára, további szép napot :D

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr154694009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.