kaley.blog.hu

"Minden amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

Egymásra vagyunk utalva

2012.07.19. 13:29 - Kaley

Mindenki azt hiszi a másik emberről, hogy soha semmi köze nem volt/lesz hozzá, és egy tök külön világból származik. Valójában ez nem így van. Mindenki hozzárak egy kicsit a közösséghez.

Egyedül senki sem életképes. A társadalom nélkül senki sem lenne képes életben maradni. Képzeld el, hogy egyszer csak kivisznek a dzsungel közepébe, és totál egyedül maradsz. Elvesznek tőled mindent. Nincs házad, nincs interneted, se telefon, semmi. Se ruhád, se ékszereid, semmid. Mindent elvesznek tőled, ami nem eredendően a tiéd. Mindemellett a tudásodat is el kéne venni elvileg, mivel az sem eredendően a tiéd. A gondolataid, az emlékeid. Mások leírták, mások elmondták, te megjegyezted. (LOL ennyi erővel mindenki plagizál :D) Mi az akkor, ami valóban a tiéd? Nem marad semmid. Így tényleg tesztelhetnék, mire mennél egyedül, egymagadban. A válasz egyszerű: semmire, mert előbb-utóbb elpusztulnál.

Tehát társadalomban kell élnünk. A társadalom alapja a kultúra. Ha nincs kultúra, nincs társadalom. Ha nincs kultúra, nincs civilizáció, nincs semmink. A kultúra nélkül mi magunk is még mindig az állatok szintjén lennék. (Bár sajnos így is van sok ember, aki elég állatiasan viselkedik…) A kultúra pedig magában foglalja a művészeteket, az irodalmat, a tudományt. (Már amit tudománynak lehet nevezni…) Sokan egyáltalán nem értékelik a művészetet. Sokan csak felesleges valaminek tekintik, amit muszáj heti egy órában végigszenvedni a suliban. Butaság! Tulajdonképpen a művészetek végigkísérik a mindennapjainkat. Mindenütt ott van.

Emellett a társadalom elvileg munkamegosztásra épül. Mindenki betesz a közösbe, vagy épp többet vesz ki, mint amennyit berak, vagy csak kivesz. Ez utóbbiak a bűnözők.

Szóval: munkamegosztás. Lol! Ezzel nem is lenne baj, ha mindenki kivenné belőle a részét. Csak épp ez az: vannak akik tisztességesen dolgoznak (Magyarországon az átlagember amúgy a semmiért dolgozik) és vannak, akik csak ülnek otthon, vakarják a seggüket, sajnáltatják magukat és várják a segélyt. Nyomorban élnek, és sír a szájuk. De a pofám leszakad, mikor látom, hogy: márkás ruha, drága telefon, cigire és piára meg mindig van pénz. Jó, persze kérdés, hogy mindebből mi az, ami lopott, de a lényegen nem változtat.

Sajnos ilyen világban élünk. Panaszkodni könnyű, tenni mindez ellen már nehezebb. De jóformán lehetetlen is, mert már évtizedek, évszázadok óta ez megy, és senki nem lép fel ezellen. (Nem mintha sok mindent tehetne bárki is…)

Egymásra vagyunk utalva.

Az ember nem feledkezhet meg a társadalomról, nem feledkezhet meg más emberekről, egyetlen pillanatra sem, mert a világ nélkül nem volna képes élni. Néha lehet hallani a dühös kérdést: » Mit tett ez a világ értem valaha is? « A felelet egyszerű: az életedet köszönheted neki. Az ember nagyobb mértékben köszönheti az életét a társadalomnak, mint a szüleinek, mert a társadalom nélkül a szülei sem volnának életképesek.

A bejegyzés trackback címe:

https://kaley.blog.hu/api/trackback/id/tr64693968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.